A szerző már ötvenéves elmúlt, amikor komolyan kezdett el írni. Ekként kellő élettapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy amikor a látszólag jelentéktelen hétköznapi történéseket monitorozza, meglássa bennük a csodát, azt, ami a szereplők emberi arcélet felvillantva rávilágít a jellemek sokféleségére, az adott élethelyzetek fonákjára. Tizenhét novellája sorakozik a kötetben, melyekben szereplőinek mindegyike keresi önmagát, keresi életének értelmét, célját, a boldogságot, amely többnyire csak villanásnyi fénnyel, néhány percre mutatja meg magát. A Tíz másodperc és az örökkévalóság fiatal szereplője reggel a munkába igyekezve izzadságcseppekkel a homlokán rohan a busz után.