Motívumként vissza-visszatérő szójáték fogadja az olvasót, még mielőtt felnyitotta volna a kötetet: Cuticulum vitae - vagyis (mondjuk így, szabad értelmezésben) élet a kutikula, a biológia kültakaró, a külső váz alatt. Talán jelentősége, jelentése van annak is, hogy ezt a terminust elsősorban ízeltlábúakra használja a biológia: a versekben sokszor annyira más perspektívából szemlélve, szinte bántóan éles, mikroszkopikus bontású képeken jelennek meg előttünk érzelmek, gondolatok, emlékek, hogy valóban, mintha több köze lenne egy más térarányokat érzékelő léthez. Mindehhez nagy erejű, lefojtott, fel-feltörő energiák adják a háttérfeszültséget - hiszen a költő maga bár finomra csiszolt lírai eszköztárral lép elénk, ugyanakkor fiatalember, a sebek - amelyeket szerelmi csalódás, útkereső depresszió, intellektuális kiábrándultság, ellentmondásos emóciók ütöttek - szó szerint frissek, elevenek. Ez akkor is érezhető, ha Mihók Tamás absztrakciós képessége stilizált mondattöredékekké, posztmodern szó- és mondatmozaikokká nemesíti mondanivalóját: "amikor kafkából idézel / ahelyett hogy megcsókolnál / a halandók felé fordult // zsigereikkel egekig / magasztalt szemeteskukák / zaja felerősödik mintha // egy hegyen haladnánk lefelé / és az autó hangszórói / hirtelen elromlanának" (mackónadrág). A sokszor szürreálisba, álomszerűbe hajló, a valóságot széttördelő, a mai huszonéves fiatalok angol kifejezésekkel teletűzdelt szlengjét a maga természetességében használó költeményekben tehát a legegyszerűbb emberi érzések köszönnek vissza: a fájdalom, a vágy, a kiüresedés, a bizonytalanság. A kötettel az erdélyi líra egyik ígéretes (román nyelven publikált verseit saját maga magyarra fordító) tehetsége debütál - érdemes a figyelmébe ajánlani a költészetet érő, művelt olvasóknak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"