A vietnámi író líraian szép történetére a fordító, Háy János egy közép-vietnámi város szállodájának könyvtárában bukkant rá. Neki köszönhetően lesz majd gazdagabb az olvasó, amikor elmerül ebben az érzékletesen megfestett, különös, az európai ember számára távoli világnak a hangulatában. A kötet lapjain egy nyolcéves kisfiú szemszögéből láttatott világ éled meg balladisztikus szépséggel. Mintha egy pókháló finomsággal megszőtt függöny lebbenne szét, amikor az olvasó elindul a vietnámi falucskába vezető úton, ahol a történet mesélője, a kisfiú él. Ez a gyermek felnőtteket szégyenbe ejtő, hihetetlenül gazdag érzelemvilággal festi meg és magyarázza az eseményeket, világrajövetele pillanatától kezdve, amikor szerető szülei nevet adtak neki, egy olyan csengő, bongó, csakis rá jellemző elnevezést, amelynek kiejtése során, mintha színes üveggyöngyök csillannának meg a napfényben, amely a szeretet sugaraival melegíti a világot. A kisfiú élettere az otthonra és az iskolára korlátozódik, ám csak látszólag szűk ez a világ, mert a gyermeki rajongás, a természet szépségeire és a barátokra való rácsodálkozás az emberi kapcsolatok őszinte ragaszkodással, szeretettel egybefont szövete ezer színnel gazdagítja a hétköznapokat. A kisfiú barátja, Tí, akinek nevét nagy-nagy szeretettel ejti ki a mesélő, mert már a név egymásutáni ismétlésének csengése is határtalan örömmel tölti el. A barátok együtt kirándulnak a társaikkal, miközben egy sajnálatos baleset okán ismét arról szerez bizonyságot a történet krónikása, hogy a barátságnál talán nincs nagyobb adománya az életnek. Közben az idősödő Hung bácsi és Hong néni szemérmes szeremének is tanúja lesz a kisfiú, amely ismét egy újabb érzelemmel gazdagítja őt. Csodálatos képsorokban elevenedik meg mindaz, amit a kisfiú lát és láttatni kíván az olvasóival is, és ez a tiszta és szeretettel, ragaszkodással átitatott, romlatlan látásmód „lefegyverzi” az olvasót. A maga egyszerűségében csodálatos, illatokkal, halvány színekkel megfestett, „selyemszövetű” vietnámi világ elvarázsolja majd az érdeklődőt, aki „jobb” emberként teszi majd le a könyvet, ha átengedi magát a „lélekregény” csodálatos hangulatának. Széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"