A magyar műbírálat doyenje a kritika nagymesterére, Halász Gáborra hivatkozik, amikor azt mondja: „A legigazibb méltatás a kommentár”. Alföldy Jenő a maga gyakorlatába ülteti át ezt a gondolatot, amikor a 20. század utolsó harmada és a 21. század eleje magyar lírájának jeleseiről és alkotásaikról ír. Nagyjából a költők életének kronológiai rendje szerint sorolja be 26 terjedelmesebb kommentárját, amelyeknek irányadó eszméje, hogy a nagy vers a szépség és igazság állócsillagához igazodik. Az írások másik szembetűnő vonása, hogy az alaposan elemző, méltató szerző nem fukarkodik a szavakkal, csakugyan körbejárja a kiválasztott művet, kötetet, fölmérve szellemi, irodalomtörténeti, esztétikai, alkotáslélektani kontextusát is.