Csigadomb 10 ism. Erdélyben, Szilágy megyében egy újabb helyszínnel bővült a képzőművészeti élet színtere. Tíz éve Sztánán adódik lehetőség a művészeknek együtt töltött időre, alkotásra, eszme- és tapasztalatcserére, barátságok ápolására. A Szilágy megyei múzeum művészeti osztályának vezető muzeológusa, Szabó Attila képzőművész kezdeményezésére jött létre 2016-ban a szimpózium Kós Károly hazájában, a Varjúvár szomszédságában épült Szentimrei-házban. A száz éve, 1925-ben a Kós tervei alapján megépült ház jelenlegi gondozója, Szabó Zsolt szerkesztő, író, egyetemi tanár és művelődésszervező, a tábor utóéletére odafigyelő munkatárs a szimpózium anyagát bemutató kiállítások szervezésében vállal szerepet. Nagyszülei egykori háza megnyerő építészeti alkotás, mely otthonos belső tereivel és teraszaival, a nagy udvarral sok kalotaszegi turizmust választó vendég számára vált már vonzóvá, tíz éve pedig a művészeteket befogadó kúriának bizonyul. Kuriózum, hogy a kolozsvári képzőművészeti főiskola egykori tanárai és növendékei egy időben ezt alkotóháznak, nyári gyakorlatuk színhelyéül használták, melynek emlékét egy olajfestmény is őrzi a kúria falán, egy Mohi Sándor-kép. A sztánai képzőművészeti tevékenység előzményének viszont sokkal inkább Kós Károly varjúvárbeli szellemi műhelye tekintendő, a műterem, mely műépítészeti tervek mellett ama híres tusrajzok és linóleummetszetek, házi nyomdában készült bibliofil könyvek és grafikák megszületésének helyszíne volt. A sztánai Csigadomb alkotói szimpózium nemcsak a helyi kulturális pezsgés történetének folytatása, hanem szélesebb körben az erdélyi művészeti élet egyik színtere is. A néhány éve immár a Szilágy megyei Művelődési és Művészeti Központ támogatásával folytatódó szimpózium Szabó Attila képzőművész vezetésével a Szentimrei Alapítvány és a Sensaria Egyesület partneri támogatásával érte el a mérföldkőnek is mondható tizedik évet. A szilágysági, kalotaszegi és kolozsvári alkotókkal induló alkotótábor részvevőinek sorát kiterjesztettük az évek során tágabb erdélyi, székelyföldi és magyarországi részekről érkezett művészek körére. E negyvenegy művész alkotásaiból állott össze a katalógus. Az alkotói szimpózium mint közintézményi kezdeményezés kezdetektől már nem csupán muzeológusi szempontok érvényesülését követi, úgymint kortárs művészeti gyűjteményeink bővítése, hanem elsődleges célja fiatal, jól felkészült művészek alkotói munkájának serkentése, kortárs művészeti alkotások létrejötte, dokumentálása. Ugyanakkor a szükséges szakmai konfrontáció és kommunikáció is megvalósul ilyen keretek között, az egyéni és művészi életforma aktuális kihívásait érintő kerekasztal-beszélgetések lényeges részei a programnak. A születő művek mint kulturális javak szélesebb körben történő hasznosulása kiállítások formájában valósul meg, melyek elsősorban a kolozsvári, kalotaszegi és zilahi művelődési élet palettáját színesítik, e katalógus formájában pedig az erdélyi művészeti szakkiadványok sorát gazdagítják. A képzőművészeti szimpózium egyik specifikuma a figurativitás hangsúlyos, de nem kizárólagos jelenléte. Jellemző ugyanis az egyéni törekvések mellett vagy ezek keretében a hely szellemének hatására születő művek létrejötte. A Csigadombon és környékén a táj ihletforrásként mutatkozik, a tájképfestés pedig mint meditatív festőgyakorlat kínálkozik. A leginkább reprezentált műnem a festészet. Figuratív expresszionista, kissé fauve-ba áthajló színvilág, egyfajta purizmus, esszencia-látás és -érzékeltetés, ugyanakkor misztikumba öltöző közlés váltják egymást. Sokszor a