Nem a hagyományos értelemben vett könyvet tart kezében az olvasó, mert ebben az oldalanként egymondatos „történetben” nem lineárisan kell haladni az olvasónak. A szerző vélhetően ismeri a Ji King, vagy Ji Csing ősi kínai jóskönyvet (az i. e. 3000-re datált művet eredetileg életvezetési, jövendölési céllal használták), ugyanis nagyvonalakban arra hajazó kötetének ajánlásában arra kéri olvasóit gondoljanak egy lelkük mélyén meghúzódó kérdésre, majd a pszichét lecsendesítve a világ zaját kizárva, véletlenszerűen nyissák ki a könyvet és az ott olvasható mondatok megadják a választ a feltett kérdésére.