Az ún. "Helikon triász" tagjaként - Áprily Lajos és Tompa László mellett - Reményik Sándor a 20. század első felében az erdélyi költészet egyik legmeghatározóbb egyénisége volt. Verseiben gyakran fogalmazódik meg az érzékeny ember magánya, a legnemesebb értelemben vett patriotizmus, a pátoszmentes humanizmus, az erdélyi kultúra, történelem, a magyar nyelv messzemenő tisztelete, az ahhoz való hűséges kötődés és nem utolsósorban az érett, töprengő, mélyen hívő vallásos érzület. A kötetben ez utóbbiakat, azaz istenes verseit találjuk időrendi sorrendben, 1916-tól 1939-ig. A Reményik Sándor költői munkásságát elemző bevezetőt Szigeti Jenő írta. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"