„Regény felé félúton” – írja némi öniróniával könyvéről az író, aki pontosan tudja, műve nem szabályosan megkomponált regény, inkább epizódokból összeállított szövegfolyam, amelyben sajátosan keveredik az anekdotamesélés hagyománya, a szociológiai hitelességre törekvés, a tudatműködés leképezésének írói ambíciója, a politikai pamflet megannyi túlzó és hatásvadász eleme, a jóízű történetmesélés és a monologizáló ábrázolásmód, a dokumentarizmus és a nyelvi lelemények már-már paródiába hajló fokozása. A történetsor elbeszélője, az egyes szám első személyben megnyilvánuló újságíró interjút készít Csattan Pállal, a rendszerváltozás idején hirtelen meggazdagodott, ügyeskedő vállalkozóval, aki járdasöprögető viceházmesterként kezdte pályafutását, és néhány év múlva ötemeletes Andrássy úti palotával és vidéki szőlőbirtokkal büszkélkedhetett. Az újságírót nem csupán az érdekli, hogyan gazdagodott meg Csattan Pál, de az is, milyen ember. Az újságíró által előadott történetsor voltaképp pontosan összeadja Csattan Pál személyiségrajzát. A narrátor újságíró és a könyv főhőse kapcsolatban maradnak az interjú elkészülte után is, barátságba keverednek, így aztán az újságíró sorra-rendre értesül Csattan minden új üzleti húzásáról és politikai törekvéséről. Mert hogy a rendszerváltozás korszakában, majd az 1990-es években aligha lehetett valakiből sikeres üzletember, ha nem voltak politikai kapcsolatai, nem voltak bennfentes információi. Csattan tehát ott sündörög a politikai pártok környékén, sőt, maga is a sörivók pártjának vezetője lesz. Az újságíró és Csattan beszélgetéseiből kerekedik ki a rendszerváltozás évtizedének magyarországi képe. Ez a kép – részint a valóságanyag, részint az ábrázolásmód sajátosságai következtében – igen csak groteszk vonásokat mutat. Jellemző epizód Zsófi néni esete, aki buzgó résztvevője a Thököly úti domonkos rendi templom áhítatainak, majd siet a Köztársaság téri MSZP-székházhoz Horn Gyuláért rajongani. Megjelennek a történetben az első kínai éttermek, fölbukkan a kor hőse, a bróker, megjelennek az első népszavazások kérdései, a gyorsan megalapított és gyorsan megszűnt lapok, a parlamenti koalíciós alkuk vagy épp a magyar futball gyöngeségei. Tamási Orosz János – aki azért is nevezetes író, mert a jobboldal számára „balos”, a baloldalon meg túlzottan „nemzetinek” tartják – sajátos, olykor a stílusparódia határát súroló stílusban ábrázolja a rendszerváltozás gazdasági, politikai és emberi dimenzióit, hogy aztán eljusson arra a mindenki által tudott következtetéshez, hogy a politikai fordulat következtében nagyon kevesek nagyon jól jártak, a nagy tömegek meg nagyon rosszul jártak. Az eredeti – afféle „nagyvárosi dumálós” – stílusú próza a közelmúlt hazai közéletének groteszk földolgozása. Mintha az író a prózanyelve bizonyos elemeinek túlhajtásával is fokozni kívánná mondanivalójának groteszk hatását. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"