Tóth Ilona - vagy ahogy annak idején védőügyvédje, Kardos János nevezte: a Csalogány - története viszonylag ismertnek tekinthető, ám azzal kapcsolatban ma is sok a kérdőjel. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás részeként az akkor hatodéves orvostanhallgatót és két társát, Gönczi Ferencet és Gyöngyösi Miklóst letartóztatták, azzal vádolva őket, hogy különleges kegyetlenséggel megöltek egy államvédelmisnek vélt embert, akit a kádári belügyi hatóságok Kollár István néven rakodómunkásként "azonosítottak". Az egyszerre köztörvényes és politikai színezetű ügyben 1957 áprilisában született meg az elsőfokú ítélet, melyet aztán másodfokon megerősítettek. Tóth Ilonát 1957 júniusában végezték ki. Az ügy azóta is vitatott; egyesek a rendszerváltás után is bűnösnek tartják Tóth Ilonát, mások a fiatal nő teljes ártatlanságáról beszélnek (más ügyekkel ellentétben 1990-ben nem is rehabilitálták, csak egy 2000-es törvény értelmében mentették fel később). M. Kiss Sándor történész közel egy évtizedes kutatómunka eredményeként, Kiss Rékával közösen megjelentetett már egy könyvet az ügyről (A csalogány elszállt, 200713220), elsősorban azt tekintve át, hogy mivel is vádolták Tóth Ilonát és társait, s hogy az állítólagos történtek miként is zajlottak le annak idején. Legújabb könyvében ismét hangsúlyosan tárgyalja az egykori per részleteit, ám szélesebb nézőpontból foglalkozik a Tóth Ilona-üggyel. Vizsgálja ugyanis annak utóéletét is, részletesen kitér Papp István alattyáni lakos 1966-os bűnügyére, és arra, hogy milyen kapcsolódást "mutattak ki" ki annak idején a hatóságok ezen ügy és a Tóth Ilona-úgy között. 1989-hez kapcsolódva az MSZMP utolsó éveinek Tóth Ilona-képét mutatja be, valamint kitér egy, a témával (is) kapcsolatba hozható Grósz Károly-beszédre. A kötet jegyzetekkel és névjegyzékkel zárul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"