Pál Dániel Levente legújabb verseskötete családi és társadalmi problémákkal vet számot, miközben formanyelve a kortárs lírától szokatlan artisztikus magasságokba szárnyal. A kötet címe már önmagában kifejezésre juttatja mindazt, amit egy családnak jelentenie kellene: összetartás és erő, támogató közeg, ahol a gyerekek felnőhetnek, a szülők megértik egymást. Ezzel szemben, ha egy szótaggal kiegészítjük a címet, ahogy arra Jászberényi Sándor is felhívja a figyelmet, az erőből erőszak lesz, ami már jóval közelebb áll a realitáshoz. A kötet versei generációs traumákat is színre visznek, miközben a magyar társadalom és a férfi és női, az apai és az anyai viselkedésminták szatirikus színekkel megfestett tablóját is olvasóik elé tárják.