Ahogy nagymamám mondta: „Ha mindenki kivinné a problémáit egy batyuba csomagolva a lelkek piacára, és belenézhetnénk mások lelki batyujába, biztos, hogy csak a saját csomagunkat vinnénk haza, mert azt már ismerjük.” Az emberek szeretnek visszatérni a piacra, mert itt lehet ismerkedni, és a megszokott ízek várnak itt mindenkit, ugyanakkor új ingerekkel és ingyenesen bezsebelhető pozitív érzésekkel vagy megerősítésekkel is találkozhatnak. Ha itt jól figyelünk és tanulunk, akkor megtanulunk olvasni az emberekből és a sorok között. A piac egy valóságos hely, ahol mindenki a minőséget keresi, de ennek ellenére, itt az egymás külső megítélése néhány másodperc alatt történik meg. Ha azonban nem nézünk a felszín alá, nem is tudhatjuk meg, hogy miért vagyunk esetleg irigyek, vagy miért sajnáljuk a másik embert. Sokszor igaz, hogy nem minden az, aminek látszik. A felszín alatt sokszor csúnya látvány fogadja azt, aki betér oda. Ezért sem szabad azonnal ítéletet mondani valakiről. A könyv 11 nő történetét meséli el, akik vagy vevőként, vagy eladóként vannak jelen a piacon. A kötetlen beszélgetések mögött megjelennek az egyéni sorsok, megoldandó életfeladatok, vagy azok a problémák, amelyekkel még nem néztek szembe. Jelképesen a vevők azok, akiknek még van feladatuk az életükkel kapcsolatban, az eladók azok, akik saját traumáik miatt voltak kénytelenek változtatni az életükön, de a természethez és az emberekhez való visszatérés egy magasabb minőségű életet eredményezett a számukra. A történetek humorral és könnyekkel átitatva mutatják be az egyéni sorsokat. De egy dolog mindenki számára azonosan kerül megítélésre, hogy ez a piac nemcsak a termékekről szól, hanem az egyéni fejlődésről is! Ezen a piacon jó a lángos, kicsit rossz a kávé, de mindig jó a hangulat.