Sándor Iván az arc nélküli hatalom szorításában vergődő modern társadalmak nyomasztó egzisztenciális tapasztalatainak ad teret legújabb regényében, amely tematikusan, radikális és egyben figyelmeztető gondolatiságával szépen illeszkedik a szerző korábbi művei által kijelölt mintázatba (legutóbb a Tiltott terület [202322337] című regényében pendített meg hasonló húrokat): sötét képet fest a kortárs és a leendő társadalomról, melyben élni kényszerülünk, de könyve nem esik a direkt politizálás, a didaktikus tézisek kihangosításának csapdájába. Allegorikus alakjai a konkrét és a lebegtetett között oszcillálnak, az olvasó számára ismerős helyzetek és figurák mégis képesek az általánost is színre vinni. A regény a magyar társadalom és az azt uraló párt helyzetét, a gondolkodó művész és értelmiségi korlátozott lehetőségeit, illetve a tudáshoz, az információhoz való megváltozott viszonyulást bogozza ki.