Szalai József költészetét - némi leegyszerűsítéssel – két jelzővel lehet leírni: töredékes és impresszionista. Ez a versbeszéd nem egyszerűen szűkszavú, lecsupaszított, végsőkig tömörített, de a pillanatnyi benyomásokat hézagosan, fragmentáltan érzékeltető. A költő tekintete a valóságnak csak a részleteit, a létezésnek csak az elemeit látja, ezeket rögzíti, mintha a tér csupa részlet, az idő csupa pillanat, az élet csupa moccanás lenne. És ráadásul a részletek, a pillanatok és a mozdulatok összeálló képe taszító, elidegenítő és rideg lenne.