Nich Hornby eddig elsősorban regényíróként ismerte és szerette az az olvasóréteg, akik szívesen vesznek a kezükbe szépirodalmi igénnyel megírt lektűrt. Hornby könyvei ebbe a kategóriába tartoznak: látszólag könnyen és könnyedén mesél, tele popkulturális hivatkozással, szlenggel, lezser humorral, ugyanakkor hamar kiderül, hogy korántsem tartalmatlan csevegésről van szó. Írásai igaz és mély emberi érzelmekről szólnak, a sors legfontosabb motívumait tárják fel a hétköznapi alakok és helyszínek kulisszái közé helyezve, a folytonosan fel-feltörő komolyságot, fájdalmat finom, élcelődő humorral enyhítve. Ez a remek stílus köszön vissza kisprózájából, amelyből ebben a kötetben hat novella erejéig kapunk ízelítőt.