Azt gondolhatja az olvasó, hogy az író már kimerítette a szorongást keltő, félelmet ébresztő, borzongató események témáját, de ez koránt sincs így. Erre bizonyíték King most önálló kötetben, a Kapszula könyvtár sorozat részeként megjelenő kisregénye, amelyet - mint az elmeséli bevezetőjében -, egy afrikai közmondás ihletett: "amikor egy öregember meghal, egy könyvtár ég le". Ennek lényegi mondanivalóját a maga módján, egy abszurd és hátborzongató történet keretei között bonja ki, ami szokatlan módon a harmadik felvonástól halad az első felé. A III. felvonás és egyben első rész (Köszönjük, Chuck!) nyitányában Marty Andreson tanár éppen hazafelé hajt egy nyomasztó szülői értekezletről, amikor meglát egy hirdetőtáblát, amelyen egy könyvelőnek tűnő férfi ül az asztalánál, alatta pedig az „39 nagyszerű év! Köszönjük, Chuck!” felirat olvasható. Nem tudja mire vélni a dolgot, és el is feledkezne róla, de később, miközben látogatást tesz volt feleségénél Feliciánál, észreveszi, hogy Chuck képe sorra mindenhol megjelenik. Mindeközben a valódi Chuck - Chuck Krantz - egy kórházban Chuck haldoklik a családja körében és ezzel együtt a csillagok eltűnnek, majd sötétség borul a világra. A további két felvonás időben visszafelé haladva bepillantást enged Chuck korábbi életébe. Olyan epizódok villannak fel, mint amikor egy utcai zenész fellépésén csodásat táncolt egy ismeretlen lánnyal, majd rettenetes fejfájás kerítette hatalamába; mikor még gyerekként elveszti a szüleit és apai nagyszülei házába kerül; vagy mikor a nagyszülei lakásában levő titokzatos szobába nyitva magát pillantja meg az agytumor végső stádiumában - ekkor határozza el, hogy az életet a lehető legteljesebben fogja élni. De hogyan függ össze Chuck Krantz személyes sorsa a világ küszöbön álló pusztulásával? A történet végén kirajzolódó válasz méltó lesz Stephen Kinghez... "www.kello.hu © minden jog fenntartva"