Nam Cao a 20. századi vietnámi prózairodalom jeles, ám csak utókorában megbecsült alkotója, egyben a realizmus képviselője, az ő 1940-es években keletkezett rövidprózáiból ad válogatást a Bakos Ferenc fordította kötet. A címadó kisregény a főszereplőjének, az iszákos, agresszív, kötekedő parasztnak, Chí Pheonak élete utolsó időszakát beszéli el. Chí hosszú börtönbüntetése letöltése után visszatér falujába, ahol folytatja züllött és elvetemült életmódját. Az a szokása, ha leissza magát, üvöltözni, őrjöngeni kezd, káromkodva fenyegetőzik, olykor összevagdossa saját arcát. Egy nap a környék kiskirálya, Kien méltóságos úr háza előtt dühöng; azt ordibálja, vissza akar kerülni a börtönbe, ezért bárkit megkésel.