Versek és gyerekversek sűrű sora után istenversekkel bővült Fellinger Károly repertoárja: a Chaplin cipőfűzője a költő eddigi legfilozofikusabb munkája; létköltészet, mely látszólagosan szabályos formákból bűvöli elő a szabadság szólamait. „A szabadságot lenyűgözi / Isten irgalma, / labirintusa” – olvassuk lenyűgözve. „Arra vagyunk ítélve, / amire a kitömött madarak: // egy kitárt ajtajú / kalitkára” – olvassuk fölszabadítva. Egyik versnek Confessio, másiknak Kegyelem a címe. Mert az alanyi hitel a vallomásra bírt Isten ajándéka Fellingernél. Filip Tamás és Vörös István álomi asszociációit, képzeleti történetmondását idézi ez a szellemdúsan elégikus beszédrend, de saját jogon, mert saját hangon szólal föl, szólít meg. Fellinger Károly képei finomak, szóképei hökkenetesek. Versbeszélője út és útvesztő között keresi a találkozás alkalmait, élet és halál közt a létezés világát. Itt az hommage-ok és az ars poeticák is a teremtményi identitást rajzolják körül. Az esendőség szavajárása válik költészetté – hogy a költészet metafizikává válhassék. Kedves Olvasó, ideje kikapcsolni a biztonsági Orion-övet: szelíd utazás következik, csillagnavigációs oltalom alatt. Halmai Tamás