Becsy András sokszólamú költő, aki magabiztosan műveli a kötött formájú versműfajokat éppen úgy, mint a korántsem zabolázatlanul áradó szabad verset, sőt, a versprózát. Másik és szinte föltűnő vonása, hogy nagyon közelről figyeli az életet, az lét nüansznyi mozzanatait, a dolgok fölé hajol és a tárgyi világ apróságait éles szemmel láttatja: "A palack csőrén át kibújik / az édesítőcsepp, s a konyha / fenyőszínét magába oltja, / melytől telt gömbbé érve hullik" (A szeretet); "Párzás. Egy lány füzetlapból / repülőgépét hajtogatja, / egy baromi nagy szív van rajta, / - valahol mögöttem landol" (Jeduthun éneklőmester harmóniái); "Három méter van az ajtó s az ágyvég / között, megannyiszor leléptem már,/ poros kacatokkal megpakolt szertár, / kettétört kémcső, penészszürke árnyék" (A vágy). Csakhogy Becsy András nem marad meg a látványok, az apró részletek rögzítésének naturalista szintjén, hanem képeivel arra keresi a választ, mi az a lelki reakció, mi az a belülről fölfakadó felelet, amit ezek az aprólékosan bemutatott észleletek kiváltanak a lírai alanyból. Elnagyolt summázatként talán az fogalmazható meg, hogy a kérdésfeltevések és a válaszok alapján a bizonytalanság, a tétovaság, a folytonos keresés és a halovány remény költőjének mutatkozik: "a kérdés és a pengeféle / egyszerű mondat közé vésve / botladozott egy rőfnyi remény" (A remény). Az élet egyszerű, köznapi örömeit verseli meg többnyire ölelkező, olykor páros rímes, négy soros strófákból álló verseiben, akár szonettekben, akár szabad versekben: egy éttermi vacsora (Néha), az évszakok váltakozása diktálta teendők számbavétele (Ha jön a Tél), a család napi dolgai (Egyszer), egyszerű étkezés a kempingben (Camping), az űrlap kitöltése (Hely), megérkezés a bevásárló szatyorral (Szökés Budára) – mind-mind költői téma Becsy András számára, mert a legjelentéktelenebb dolgokban, a mások által számon sem tartott élettényekben is észreveszi, hogy azok a nagybetűs Létezés darabjai, amelyek éppen úgy hozzá tartoznak az emberi lét egészéhez, mint a sorsfordítónak mondott események. És mindeközben érzékletes, olykor meglepő képeket rajzol: "Lány-póló alatt / keményedő mellbimbó / a májusi rügy" (Kör); „rosszkedvünk ege / gubbaszt a tribün felett / nyákot fosik rá” (Színre lép); "Lomhább lett a pincérek tánca, / langyos pezsgőtől tocsog a tálca, / gőzgombócok illatától hamvas / vadas szószban szendereg a szarvas" (Vége a régi időknek). A létezés apróságainak míves ábrázolója tehát Becsy András, akinek az Ünnepi Könyvhétre kiadott új kötete egy sajátos látásmód és költői fölfogás megtestesítője, ily módon az életközeli irodalom híveinek szerezhet örömet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"