A Pázmány Péter művei című kritikai kiadássorozat tizenkettedik kötete a 16-17. század fordulóján élt püspök író hatodik magyar nyelvű nyomtatásban megjelent könyvének szövegét, valamint a vitairathoz kapcsolódó jegyzetapparátust tartalmazza. A kötet szerkezetében, strukturális és technikai megoldásaiban a sorozat korábbi köteteit követi, így négy fő részből áll. A szöveget sajtó alá rendező és jegyzetekkel ellátó Aklay Alinka által írt rövid előszó (1.) után a második rész Pázmány 1609-ben Nagyszombatban megjelent Calvinusának főszövegét hozza, amikor is a szerző már viszonylag gyakorlott hitvitázónak számított, hiszen a korábbi években írt már eltévelyedés és eretnekség elleni művet (Tíz bizonyság, 200116150, 201302114; valamint az Imádságos könyv, 200116149 függelékeként megjelent Rövid tanúság, 200708023), és a század első évtizedében kezdte megfogalmazni és kiadni egyes protestáns szerzők bizonyos műveire adott válaszait is (Felelet, 200102201 - Magyari István ellen, Keresztyéni felelet - Gyarmati Bíró Miklós ellen; Öt szép levél; Megrostálás, 201923027 - Alvinczi Péter ellen, ugyanebben az 1609-es évben). A Kálvin és tanítása elleni vitairat is ezek közé a művek közé sorolható, amely egy meghatározott mű, Kálvin alapvető műve, az Institutio religionis Christianae (legutóbb: 201504009) ellen íródott, és nem számított érdemi válaszra.