A kortárs román költészet jeles alakjának közel félszáz rövid versét a töredékes impresszionizmus jelzőjével lehet jellemezni. Ám a kurta és szilánkos szövegek egy magánuniverzum világára nyitnak ablakot. Călin Vlasie költői bravúrja nemcsak abban áll, hogy egy futó benyomás, egy gondolatszilánk, egy érzelmi futam egész benső univerzumot képes érzékeltetni, de abban is, hogy megjeleníti a mindig kínzó hiányérzetet és távolságérzést, a lélek zaklatottságát, méghozzá olykor látomásosan, hallucinatív emlékezésekkel. E rövidke darabokban sokatmondó sűrítettséggel van jelen a részletek rajza és a beláthatatlan egész tablóképe, ahogyan például a fasor rajzától eljut a tenger végtelenségének látványáig, és ahogyan megsejteti az emberi lélek egyedüliségét és határtalanságát (imádkozz értem).