Bár negyvenöt éve él távol szülővárosától, Budapesttől Fekete Gábor svájci fotós, nosztalgiával áthatott képei arról árulkodnak, nagyon is itthon van. A Budapest, ha leszáll az est című reprezentatív, magyar-angol-német nyelvű fotóalbumban azonban hiába keressük turisztikai büszkeségeinket, a szerző sokkal inkább köznapi tereket választott témájául, és leginkább a város sajátos fílingjét kívánta visszaadni. A cím ugyan Budapest egészét jelöli ki helyszínéül, a képek valódi színhelye mégis annak egy kicsiny szeletére, Pest belvárosára korlátozódik. Ugyanakkor az is elmondható, hogy első ránézésre akárhol készülhettek volna: két nevető diáklány a villamoson, egy autója csomagtartójában matató öregúr, egy kihalt utca. A felismerés csak a tüzetesebb vizsgálat után sikerül, ha észrevesszük a 4-es és 6-os villamos jellegzetes ülését, a rozoga kocsiban pedig felismerünk egy kopott, piros Skodát vagy elolvassuk az utcatáblát a kép sarkában. Fekete Gábor szerzőtársával, a több mint húsz évet Barcelonában töltött Dés Mihály íróval, spanyol irodalmárral kalauzol ebben a tipikusan közép-európai közegben, amit a kötet sajtóbemutatóján Szalontai Ábel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének igazgatója szellemesen aposztrofált "pici zónának csápokkal". A vegyesen fekete-fehér és éjszakai miliője ellenére színes fotókon mindig van valami meghitt, személyes. De nem túl érzelmesen, hanem inkább olymódon, ami a nézőt a látvány részesévé teszi. Az új életformát, egy metropolis lüktetését, megváltozott bioritmusát közvetítő kiadvány tagolásában is formabontó (szöveg és könyvészeti adatok a kötet közepére kerültek). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"