A történetírás és a nyelvtörténet régóta vitatkozik a hajdani királyi székhely, Buda nevének eredetéről, történetéről. Voltak akik szláv közvetítéssel az ókori római Aquincum nevétől vezették le, mások inkább személynévből eredeztetik, amelynek legismertebb viselője Attila testvére Buda/Bléda lett volna, és amely nevet gót, német, szláv vagy török eredettel is magyaráztak már. A szerző alapos és széleskörű név-, helynév és helytörténeti adatgyűjtése mindezen lehetőségek mérlegelése után dönt a személynévből való eredeztetés mellett, amelyet pedig egyértelműen a kora középkori magyar történelemben fontos szerepet játszó török népekhez (besenyők, úzok) köt. Kötete első fejezeteiben szemelvényesen kigyűjti a Buda név előfordulásait a középkori krónikákban, irodalmi emlékekben, sora veszi a korábbi történeti magyarázatokat, majd középkori forrásokban előforduló Buda személy- és helyneveket gyűjti össze és elemzi. A könyvészeti megjelenésében is igényes, régi Buda-ábrázolásokkal és oklevelek fényképeivel illusztrált kötet elsősorban a szakemberek figyelmére számíthat. "www.kello.hu minden jog fenntartva"