A tipikusan amerikai rockzenész, Bruce Springsteen memoárkötetét a Rolling Stone magazin alaposan feldicsérte. „Először is azért, mert Springsteen tud írni, a nyelvezete élvezetes, sokszor dallamos, mint egy feszes gitárriff, máskor szinte megfoghatatlanul expresszív, sodró, inkább hat az érzékekre, az indulatokra, mint a tudatra”. A történetmesélés módja egészen intim, mert Springsteen folyamatosan láttatja azt is, hogy a karrierje fejlődésével párhuzamosan mikor milyen belső harcokat vívott. Őszintén mesél arról, hogyan küzdött meg az apjától örökölt mániás depresszióval. Mindezek ellenére a kötet lényege nem egy gyógyulástörténet, hiszen bevallja, hogy a mai napig küzd a depresszióval, ami folyamatos feladatot jelent számára. Ugyanakkor az olvasó bepillanthat a rock fénykorának kulisszái mögé is: a szerző szemüvegén keresztül látjuk, milyen volt a rock ébredése New Jersey-ben a hatvanas években, milyen volt a koncerthangulat Thatcher hivatali ideje alatt Londonban, és belelátunk néhány ikonikus sztár (többek közt Mick Jagger, Bono, Frank Sinatra és Steven Van Zandt) mindennapjaiba. Persze emellett a rockrajongók közel kerülhetnek egy érzékeny, gazdag szellemű, nyughatatlan, folyton a helyét kereső művészhez, aki írás közben, az önfeltárás folyamata alatt igyekszik megérteni önmagát, családtagjait, környezetét és Amerikát. A rockéletrajzok sorába illeszthető kötetet képmelléklet egészíti ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"