A huszadik századi latin-amerikai irodalomról köztudott, hogy milyen mélyen áthatotta a posztmodern játszadozás, a szöveguniverzum radikális át- és újraírásának gesztusa, a könyv, a szöveg vagy a kézirat médiumával való humoros, máskor groteszk játék és incselkedés. A jelen kötet azt bizonyítja, hogy ezek az irodalomtörténeti folyamatok és tendenciák, sajátos írói megszólalásmódok nem a semmiből ugrottak elő a spanyol és portugál ajkú világ literatúrájában. A brazil irodalom egyik meghatározó alakja, Machado de Assis már a 19. század második felében olyan bátran és bravúrosan bánt a szavakkal, a szöveggel és az irodalmi szcénával, hogy azt a legtöbb mai szerző megirigyelné. A mű, vagyis Brás Cubas síron túli emlékezései eredetileg 1881-ben jelent meg, azóta is a brazil irodalom kiemelt művei között tartják számon.