Danilo Kiš 1976-ban megjelent műve, a Borisz Davidovics síremléke a huszadik századi kelet-európai irodalom egyik legmegrázóbb, kiemelkedően fontos alkotása. A hét novellából felépülő kötet a sztálini önkény, a szovjet Gulag világa és a totális állami terror mechanizmusát tárja fel szikár, nyers pontossággal. Kiš a dokumentarista fikció eszközkészletén át láttatja a múltat: valós történelmi tényeket és levéltári adatokat ötvöz fiktív elemekkel, végleg elmosva a valóság és a képzelet határát. A történetek főhősei idealista forradalmárok és baloldali értelmiségiek, akiket az általuk is felépített bürokratikus gépezet darál be kegyetlen koncepciós perekben.