A felvidéki költő lírájának meghatározó vonása, hogy szóképei, mondatai, strófái mögött mindig van valami csöndben megbúvó többletjelentés, halk áthallás, múltból eredő, az olvasó által is kibontható tartalmi plusz. Ahogyan e kötet ajánlója, L. Móger Tímea írja: „A versekben a hagyomány lélegző valóság”; azaz minden tárgy, fogalom, név, jelenség valamilyen történet, emlék hordozója, valamennyi retorikai vagy poétikai eszköz többrétegű jelentés kifejezője, így kerül együvé a kozmikus tér és a köznapok tárgyi világa, így hajol közel az égbolt a földhöz, így lesz minden versbéli főnév vagy ige jel. Ezek a vonások teszik gyermekeknek szóló verseskönyvét is gazdag tartalmúvá, felnőttek számára is elgondolkodtatóvá.