Provokatív, elgondolkodtató, sötét színekkel megfestetett rövidprózai írásokat ad közre Gaál-Nyeste Katalin. A kötet szövegei egy-két oldalas novellák, amelyek váratlan, máskor megszokott élethelyzeteket állítanak a középpontba, bemutatják az emberi élet repetitív, olykor hiábavalónak tűnő voltát. Szerelem, szenvedély, magány, depresszió – a novellák az érzelmek és benyomás széles skáláját vonultatják fel, sorjáznak a gondolatok, a mindennapi tapasztalatokból desztillált mondatok. Bár leginkább novellákként olvashatjuk a műveket, de az alanyiság túlburjánzása miatt akár prózaversekről is beszélhetünk – talán így némileg átfogóbb képet kaphatunk az írónő kötetéről. A lírai alaphang a tájra kivetült, externalizát tudat lenyomataként is megjelenik: lehangolt, elhanyagolt vidék, ember nem látta távoli utak és buszmegállók sivársága.