Bolhaváros lakói büszkék lakóhelyük tisztaságára, a békés és nyugodt környezetre, arra, hogy ebben a kisvárosban élnek a legkedvesebb kutyák, a legjobb szomszédok. Az élet gondtalanul hömpölygött a négylábúak lakta városkában, ám – miként minden más dologra – úgy a bolhavárosi életre is igaz, semmi sincs, ami állandó maradna. A városi kutyák élete is fenekestül fordult fel, amikor Dorotea, fittyet hányva a korábbi konszenzusra, miszerint autó kutyának nem való, megvette tűzpiros kis csodáját. S noha szomszédai és barátai először csak nevették a lány hóbortját, szívük mélyén egy kis irigységet is éreztek. Nem telt bele sok időbe, és mindenki négykerekű járművekkel rótta Bolhaváros útjait. Igen ám, de a korábban éppen elég szélességű utcákról hamar kiderült, hogy az autós forgalomnak már bizony szűkösek. Nekiláttak hát, hogy új parkolóhelyeket és szélesebb utakat építsenek – ám hosszabb távon ez sem hozott megoldást, sőt, akik korábban jókat beszélgettek egymással séta közben, most idegesen hadonásznak egymás felé. Bolhavárosban már semmi sem lesz olyan, mint régen, megoldást kell találni az akkut autóbajra. A lakók azonban nem akarnak lemondani az utazás öröméről: mit lehet ilyenkor tenni… A megoldás az egyik kutya ifjonctól érkezik, aki megunta a folytonos veszekedéseket: használják az autókat, csak kevesebbet, ha közel van az úti cél, menjenek gyalog vagy biciklivel, ha nagyon messze, inkább busszal vagy vonattal.