Bocika – azaz Marton Józsefné, született Simor Klára (1935-2024) – élettörténetét fia, a művészeti író, kritikus és művészetszervező írta meg, de olyan módon, hogy az életrajz a maga körvonalaival kirajzolja egy szegedi polgárcsalád 20. századi történetét is. A hajdani kislányt nagymamája nevezte el Bocikának, aki meg a jó nagyit Védőkének. Szüksége is volt a védelemre, mert édesapja 1943. januárjában elesett az orosz fronton, így Bocikát és bátyját magára maradt édesanyjuk nagy áldozatok árán nevelte föl. Bocika élete akár tipikus közép-európai, 20. századi családtörténet fejezete lehetne, ám a Bocika fia, Marton Árpád könyvében a történelem, a társadalmi és lokális viszonyok inkább a biográfia közegét alkotják, mert a szerző szinte lubickol az apró részletek, a mellékesnek tetsző endogám élettények fölidézésében.