Everett huszonhárom éves, és már nem hisz a szerelemben. A kisvárosi kávézóban, ahol dolgozik minden nap ugyanúgy telik – a gőzölgő csészék, a megszokott vendégek, a csendes esték. Napjait csak a barátai és a családja színesítik meg. Aztán egy napon belép az ajtón egy idegen. Talpig feketében, zavartan, dadogva. Miles fél a szavaktól és az emberektől, testén és lelkén régi sebeket hordoz. Csak a csendet és az anyja kaktuszait ismeri, amik még emlékeztetik arra, hogy a szépség néha a legszomorúbb helyen is képes gyökeret verni. Ketten, akik már nem vártak semmit az élettől, egymásban találják meg azt, amiről azt hitték, elveszett. Egy szerelem története ez – törékeny, őszinte és fájdalmasan szép.