Biszku Béla (1921-2016) neve kétszer is jelképpé lett. Először 1956 után, a Kádár-korszak első éveiben, amikor a neve egyet jelentett a megtorlással, a kegyetlen leszámolással; másodszor a rendszerváltozás után, amikor a felelősségre vonás, az igazságtétel kudarcát testesítette meg. A kutató levéltáros könyvében arra keresi a választ, miként lett az átlagos képességű politikai funkcionáriusból két korban is rossz emlékű szimbólum. Krahulcsán Zsolt először vállalkozik arra, hogy „hőse” teljes politikai pályáját fölrajzolja, élete minden körülményét, tényezőjét bemutassa, így ama jellemvonásait is, amelyek később a pártfunkcionáriust arra az útra vitték, amit végül is bejárt.