Az erdélyi újságírónő rövidprózái az ironikus valóság- és emberábrázolás frappáns példáit adják. Botházi Mária nem tesz mást, mint pontosan megfigyeli napjaink erdélyi valóságát, pontosabban a már-már szabványossá vált 21. század eleji életforma sablonjait, és e valóságot híven visszaadja, de olyan módon, hogy mindenki számára kiderüljön: ez az életforma teljességgel nélkülözi az egyénit, a személyest, az emberek jó része úgy él, hogy az elvárásoknak megfeleljen. A kora reggeltől késő estig tartó élethajszából rég kiveszett az egyéniség, az élet kereteit a média által közvetített minták, a konvenciók, a megkövesedett szokások alkotják. Arctalan hősei a televíziós magazinműsorok példás családjainak mintáit követik: a címadó írás narrátora olyannyira kötelességtudó, olyan szabályos, hogy egyenesen "biorobotnak" aposztrofálja magát. Botházi Mária újságírói hivatásából is következő mély valóságismerete az Örkény Istvántól és az erdélyi Bajor Andortól eltanult éleslátó iróniával és valami borongós árnyalatú, éppen csak kesernyés humorral társul. Így a látszólag megmosolyogtató kisprózák valójában elgondolkodtató látleletek arról, miként oldódik föl az egyéniség, a személyiség a globalizált világban, miképp uniformizálódik az élet „a keleti végeken” is a 21. század elején. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"