Sinkó József fotográfus közel félszáz rövidprózát tartalmazó kötetéről ajánlója, Horváth Dániel azt írja: „prózai bemutatkozása annyira meta, hogy az már para”. Vagyis e kisprózák többnyire önreflexívek, és valójában jóval több a jelentésük, mint amiről látszólag szólnak. Már a könyv első föllapozásakor föltűnik, hogy sok szó esik ételekről, a krumplistésztáról, sajtos pogácsáról, Balaton szeletről, chipsről, húslevesről, a bejglisütésről, savanyúságvásárlásról. A meta jegyében ezekben a rövidke írásokban többről, másról van szó, mint ételekről; az édesanya emlékéről, a kamaszkor életkori problémáiról, hajdani nyaralásokról, arról, hogy az ember sokszor érzi, végzetesen lemarad valamiről (Krumplistészta; Az utolsó sajtos pogácsa; Balaton szelet; Csipsz; Húsleves; Május 11.; Lajos bácsi).