A felvidéki költő líráját a tűpontos látás és az ironikus, groteszk ábrázolásmód jellemzi; új könyve – amelynek szinte egyetlen témája az mai életből hiányzó emberség – darabjaira is e kettős vonás jellemző. Verseiben a világ képéből nagyon hiányzó emberségről szól; a perifériáról, amely nem hely, hanem létállapot, a magányról, amely nem pusztán egyedüllét, hanem üresség is. Visszatérő kérdése: hol marad az ember a mai technikai civilizációból, ahol minden élettelen képpé, adattá, mátrixszá, algoritmussá válik.