„Szepesi Kornél első regénye több szálon futó, nyugtalanító történet az apák örökségéről, az ismétlődés kényszeréről és az identitás repedéseiről. Egy fiatal anya a saját gyerekkori hiányaival küzd, miközben a párkapcsolata, gyermeke indulatai és saját szorongásai egyre szűkebb térbe szorítják. Egy önpusztító művész álmai és valósága egymásba csúsznak; egy falusi férfi tragédiába forduló éjszakája groteszk látomássá foszlik. A különállónak tűnő történetek ugyanarra a kérdésre futnak ki: meg lehet-e szakítani az örökölt mintákat, vagy minden újrakezdés csak ismétlés? A Betolakodók sűrű, érzéki nyelven megírt, kísérletező regény, amely a családi lojalitás, az erőszak, az ambivalencia és az identitás töredezettségének kérdéseit vizsgálja.” /Elekes Dóra/