A magyar Don Quijote-történet, a Beszterce ostroma Mikszáth egyik legjobb, legérettebb remeke, amelyben nagyszerűen sikerült összeolvasztania az írónak a régmúlt árnyairól, a középkor továbbélő figuráiról való félelmetes tudását, és minden iróniáját, szarkazmusát, dzsentricsúfoló tehetségét. Sokszorosan összetett mű, groteszk, tragikus grófjával, lumpen-bohém báróival, elvetemült kisnemeseivel, sajátos szemszögből láttatott nemzetiségi (szlovák) "hazafiaival", valamint az elmaradhatatlan, a sötét háttér előtt még éteribbnek látszó, idilli (bár megpróbáltatott) szerelmespárjával. A regény a magyar irodalom realista vonulatának egyik kiemelkedő alkotása, hősében Mikszáth a korabeli magyar társadalom megkésettségét is ábrázolta.