Fischer Ernő (1914-2002) festőt, művészetfilozófust és tanárt különös hely illeti meg a 20. század második felének hazai absztrakt festészetében, művészeti nevelésében, és kiváltképp e korszak művészetfilozófiai gondolkodásában. Mégpedig azért, mert művészetfölfogása egyetemes horizontú és filozófiai alapozottságú. Az ugyancsak művészetfilozófusként ismert Sipos Endre 2000 és 2002 között hosszú beszélgetéseket folytatott az idős mesterrel, ezek közül kilenc tematikus interjú került e kötetbe. Ezek formai sajátossága, hogy valójában nem is interjúk, hanem két művészetfilozófus feszesen pergő, az eleven dialógus hangulatát visszaadó párbeszédek.