Berzsián költő utálja a rosszkedvet. A másokét is, de a magáét kiváltképp. Törni kezdi a fejét, hogy mitől szomorú. Mivel semmilyen közvetlen okot nem talál (még csak bal lábbal sem kelt aznap), arra a következtetésre jut, hogy minden valamirevaló költőhöz hasonlóan az emberiség miatt szomorú: "Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendők, önzők, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedők, irigyek, kontárok, tohonyák". Berzsiánnak eszébe sem jut dörgedelmes verset írni az emberiség bűnei ellen. Ehelyett elhatározza, hogy megszakítja a kapcsolatot az emberiséggel. Leszereli a kapucsengőt, ám hamarosan azon kapja magát, hogy napestig az ablak mellett strázsál, és az utcát lesi. Még szerencse, hogy másnap délben megjelenik a kapu előtt Sróf mester. A gyerekeknek és felnőtt barátaiknak is ajánlható meseregényt ezúttal Buzay István rajzai illusztrálják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"