A szerző kötetében az 1945-ös esztendő európai harcainak, a Harmadik Birodalom utolsó hónapjainak eseményeit kívánja bemutatni. A hat éve tomboló pusztítás záró fejezetei is vérrel és szenvedéssel íródtak be a történelem lapjaira. A lebombázott Berlin lakói bunkerek, romok és sírok díszletei között a birodalom utolsó karácsonyát és újévét szenvedték át, rettegve a gyűlölt "vörös hordáktól" és bízva a "csodafegyverek" ígéretében. Január 3-án munkába álltak, miközben Hitler esztelen parancsokat osztogatva értelmetlen pusztulásba vezényelte megmaradt katonáit. Ők pedig küzdöttek, többnyire már nem a Führerért, nem a birodalomért, nem is elpusztult vagy megvédendő szeretteikért, hanem egyszerűen az életükért. A szövetségesek nyugaton a Rajnánál álltak, január 12-én pedig a Vörös Hadsereg négymillió katonája indult rohamra a Visztulánál. Németek milliói menekültek nyugat felé, és ezrek választották az öngyilkosságot. Köztük volt a náci vezetők többsége is. A szovjetek pedig bosszúra szomjaztak a "fasiszta agresszorok" által hazájukban elkövetett gonosztettekért. Tömeggyilkosságok, tankokkal letaposott menekültoszlopok, megerőszakolt nők, fosztogatások és pusztítás jelezte útjukat, melynek végső célja Berlin bevétele volt, az amerikaiak előtt. Sztálinnak a bosszún túl más oka is volt a német főváros elfoglalására: ő már tudott az amerikai atombombáról, és szüksége volt a náci laboratóriumokban fellelhető kutatási eredményekre. A fekete-fehér térképekkel, és képek mellékleteivel illusztrált kiadványt forrás- és irodalomjegyzék, valamint név- és tárgymutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"