Fodor Ákos költészete nem a felidéző-metaforikus verstípust képviseli, hanem az enigmatikus-asszociatív irályt: a költő nem ábrázol, hanem fölvillant egy élettényt, és azt ironikusan megnevezi, jellemzi. Töredékekre emlékeztető verseinek terjedelme a legritkább esetben haladja meg a három-négy sort, és ezek a végsőkig redukált versek is alapvetően nominatív, megnevező darabok. Némelykor a végsőkig lecsupaszítva versbeszédét, voltaképp csak egyszavas, szellemes kijelentéseket, groteszk megállapításokat tesz. A kétségtelenül roppant ötletes verssorok lényegében egyéni látású aforizmák, egyetlen elemből álló ironikus hasonlatok, amelyekkel a költő megnevezi a világ dolgait. Látása és megnevezése alapvetően groteszkbe hajló, ilyenformán csaknem minden darabja afféle görbe tükörben látható tény-fölvillanás, ötlet-lobbanás. Kétségtelenül mélyértelmű hasonlataiban a vers címét a maximára, aforizmára emlékeztető sorok fejtik ki, magyarázzák meg - nála cím és verssor egymás nélkül nem is létezhet tehát. Fodor életművének legjavából állított össze egy kis kötetnyi anyagot Podonyi Hedvig (a beválogatott anyagot Szilágyi Enikő színművésznő előadásában a 202302106-os számon ismertetett CD-n hallgathattuk meg). A Fodor-költemények hét tematikus fejezetbe rendezve sorjáznak a kötetben: Jelentés-vázlat a jelenidőről; A haiku; Változatok egy játékra; Canticum canticorum; Benső beszéd; Ecce homo; Visszapillantó. Széles körben ajánlható Fodor Ákos minden műve közt ez a tartalmas, színvonalas válogatáskötet is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"