Maria Lazar 1937-ben megjelent regénye az osztrák társadalom két világháború közötti válságát, a szélsőjobboldali eszmék térnyerését és a fasizmus kialakulásának társadalomlélektani folyamatait mutatja be megrendítő éleslátással. A történet helyszíne Maria Blut, egy képzeletbeli osztrák kisváros, amelynek lakói a gazdasági világválság következményeivel, a munkanélküliséggel, az elszegényedéssel és a társadalmi bizonytalansággal küzdenek. A település életét a vallási hagyományok, a helyi hatalmi viszonyok és a közösségben mélyen gyökerező előítéletek határozzák meg, miközben a lakosság egyre fogékonyabbá válik a radikális politikai ígéretekre és az egyszerű magyarázatokat kínáló ideológiákra. Lazar számos szereplő egymásba fonódó történetén keresztül rajzolja meg a kisváros társadalmi keresztmetszetét, amelyben a polgári tekintélyek, a vallási vezetők, a kiszolgáltatott munkások és az egzisztenciális bizonytalanságban élő családok egyaránt helyet kapnak. A regény egyik legfontosabb felismerése, hogy a fasizmus térnyerése nem pusztán politikai fordulat, hanem a mindennapi gondolkodás, a nyelvhasználat és az emberi kapcsolatok fokozatos átalakulásának következménye is. A szerző különös érzékenységgel ábrázolja, miként válik a félelem, a frusztráció és a társadalmi irigység a bűnbakképzés, az antiszemitizmus és a politikai erőszak táptalajává, miközben a vallásos közösség erkölcsi bizonyosságai egyre inkább elveszítik valódi etikai tartalmukat. Lazar szatirikus, helyenként groteszk elbeszélésmódja leleplezi a szereplők önáltatását, képmutatását és kicsinyes érdekeit, ugyanakkor a tragikus események mögött meghúzódó emberi kiszolgáltatottságot sem téveszti szem elől.