Filmszalag tekereg a vajdasági költő-író-újságíró, Szabó-Palócz Attila legújabb prózakötetének borítóján. A zentai születésű alkotó alapvetően novellákat, elbeszéléseket közöl korábban készült műveiből válogatva. A bizarr, groteszk jelenetek egy „film-tele-novella” kereteibe illenek: „már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról… Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe…” S már hogyan is ne lenne abszurd ez a világ, amikor a délszláv háború szubjektív megélése indítja a szerzőt: „olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket… És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül… egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet – mozgóképfelvételre állítva…” A határon túli kortárs magyar irodalom iránt érdeklődők olvasmánya. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"