A debreceni egyetem történész oktatója a reformkortól a 19. század végéig ad áttekintő igényű elemzést a hazai neológ zsidóság emancipációjáról, értelmisége ezt szolgáló tevékenységéről. A kort egyfelől jellemzi a polgárosodás általános tendenciája, másfelől a zsidóság részéről az emancipáció igénye, valamint a kettős identitás kialakulása. E folyamatban fordulópontot a kiegyezés hozott, amikor az Andrássy Gyula által beterjesztett törvény egyenlő politikai és polgári jogokat biztosított a zsidó honpolgároknak. A felekezetileg megosztott zsidóságon belül a neológ irányzat értelmisége felelt meg leginkább a korszellemnek, ezért e korszak föltárásnak autentikus forrásai az akkori felekezeti sajtóban lezajlott viták anyagai. Prepuk Anikó ilyen sajtótörténeti nézőpontból vizsgálódva, könyve bevezetésében áttekintést nyújt a 19. század társadalmi viszonyairól, e viszonyok forrásokban való megjelenéséről. Könyve első nagy fejezetében (Az izraelita hírlapirodalom kezdetei Magyarországon) említi az első hazai zsidó lapot, az 1847-ben megjelent Magyar Zsinagógát, majd méltatja a tiszaeszlári vérvád ellensúlyozására 1882-ben alapított Egyenlőség, valamint az 1884-ben indult folyóirat, a Magyar Zsidó Szemle jelentőségét. A második rész (A neológ önértelmezés ideológiai-politika háttere) az 1840-es éveket idézi meg, amikor még szembekerült a nemesi kiváltságok őrzésének szándéka a liberális jogkiterjesztés törekvéseivel. A harmadik nagy fejezet (Zsidó polgárosodás és „zsidókérdés” a 19. században) a polgárosodó Magyarország zsidóságra vonatkozó nézeteiről ad áttekintést. A könyv voltaképpeni fő témáját hordozó negyedik és ötödik rész az emancipációs törekvések 19. század második felére eső története (A társadalmi befogadás mérlege: befejezetlen emancipáció; Küzdelem az izraelita vallás recepciójáért). E részek fejezeteinek forrásai a korabeli lapok: a Nemzet; Pesti Hírlap; Pesti Napló; Egyetértés. A szerző könyve végi összegzésében rámutat, hogy a 19. században a zsidóság emancipációjának képviselője a neológ értelmiség volt; vizsgálta, hogyan értelmezte ez réteg önmaga és felekezete társadalmi helyzetét. A bibliográfiával, a térképek és képek jegyzékével záródó korszakmonográfia – Gyáni Gábor értékelése szerint – „felbecsülhetetlenül értékes beszámolóval szolgál az emancipáció, az asszimiláció és az integráció eredményeinek és folyamatainak zsidó fogadtatásáról”.