Angus Robertson Bécsről írott könyve mögött egyértelmű a személyes indíttatás, melyről a bevezetőben vall is olvasóinak. A szerző húszas éveit Bécsben töltötte, és itt lépett rá az újságírói-tudósítói pályára, melynek keretében többek között az Osztrák Rádió és Televíziónak, valamint a BBC-nek dolgozott. Különféle diplomáciai szálak továbbra is szorosan kötik a városhoz, mindez arra ösztönözte, hogy megírja a város történetét, a világvárosét, amely „évszázadokon át a diplomácia, a művelődés, az értelmiségi gondolkodás, a zene, a művészet, a divat és az építészet fellegvára volt – és az mind a mai napig” (7. o.). Teszi ezt tizenkét fejezetben, a témát kronológiai sorrendben tárgyalva: elsőként, Vindobonától Bécsig cím alatt a római kortól kezdi az elbeszélést, rátérve a népvándorlás korára, majd a középkorra, amikor is a város a nagy hatalmú Babenbergerek 976-tól kezdődő uralkodása alatt egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A reneszánsz időszak, majd a Habsburgok 15–16. században megfigyelhető további politikai térnyerésének és erősödésének bemutatása után az Oszmán Birodalom egyre fokozódó fenyegetéséről olvashatunk; a fejezetet a vesztfáliai béke ismertetése zárja. A második fejezet A Habsburgok császárvárosa címet viseli; ebben a Német-római Császárság fővárosának szervezeti, igazgatási, jogi, adminisztratív működésébe, valamint a hűbéri rendszerbe, a Habsburg-udvarba nyerhetünk bepillantást. A birodalom visszavág címet viselő részben Mária Terézia és II. József uralkodásáról szerezhetünk ismereteket: úgy a regnálásuk alatti hadakozásokról, mint a paloták és intézmények alapításáról, valamint a kulturális életről.