Máté Ágnes monográfiája az elérhető források fényében arra vállalkozott, hogy a magyar történeti és kulturális emlékezetből mára jószerivel teljesen kihullott Báthory Griseldis alakját, valamint rajta keresztül a 16. századi végi magyar–lengyel kapcsolatokat, illetve a Jagelló- és Szapolyai-ház kihalását követően az erdélyi Báthoryak felemelkedését új fénytörésbe helyezze. A szisztematikus kutatómunka végére a 21 évet élt főnemesi, majd hercegnői rangra emelkedett fiatal nő élete részletekbe menően feltárul. A monográfia szerzője a 20. századra a mítoszok és legendák terrénumába került Griseldist az őt megillető, pontosan rekonstruálható helyre állítja. A bevezetést követően Máté Ágnes könyve tíz fejezetet ölel fel. Először a Báthory család szereplőivel, a felemelkedő főnemesi ág genealógiájával ismerkedhetünk meg. Ezt követi az apa és az anya családi legendáriuma, valamint az erdélyi sokszínűség felvázolása. A 16. század második felére a frissen megalakult államban ugyanis a vallási szabadság, valamint a politikai gondolatok viszonylag szabad áramlása egyedülálló konstellációt hozott létre. Önálló fejezet foglalkozik a gyulafehérvári udvarral, Griseldis neveltetésével, névváltoztatásának okaival. A fiatal lány után férjére, a nála évtizedekkel idősebb Jan Zamoyski, a Lengyel Királyság kancellárja kerül a középpontba. Báthory István 1586-os haláláig viselte a lengyel koronát, s ezalatt arra törekedett, hogy választott királyként dinasztiát hozzon létre. Griseldisnek ebben lett volna szerepe, de a fiatal nő 21 éves korában elhunyt, házasságából két lány született, de ők sem maradtak életben.