A különleges hangvételű, fekete humorral átszőtt szépirodalmi alkotás címében megfogalmazott frappáns mondat, Böröczki Csaba kijelentése, nem csupán a hiénák etetésének technikai részleteiről szól, hanem az állatkerti munka kiszámíthatatlanságára és a folyamatos készenlétre utal. Arra világít rá, hogy egy profi gondozó számára nincs szabványos munkaidő vagy rutin, mert bármelyik pillanatban adódhat olyan váratlan helyzet, amikor az állatok ellátása minden mást felülír. A könyv azonban nem klasszikus állatkerti memoár, hanem egy idősíkokon és helyszíneken átívelő kisregény, amelynek írója a történelem és az egyéni sorsok összefonódását vizsgálja.