A könyv főszereplője maga a szerző, Vigh Bori, aki egy jól fizető multinacionális karriert, budai albérlete biztonságát és a társadalmi elvárásokat hagyta hátra, hogy fejest ugorjon az ismeretlenbe. Bori élete tíz éven át az állandó mozgásról, a bőröndből való élésről és az újratervezésekről szólt. Ennek nyomán a kötet lapjain egy olyan nő képe rajzolódik ki, aki miközben a világot, önmagát is felfedezi. Bori nem idealizálja a nomádságot, nyíltan beszél a kezdeti naivitásról, a magányról, a szakmai és magánéleti kudarcokról, a bizonytalanságról és a kiégés szélén egyensúlyozó pillanatokról.