A magyar próza termékeny felvidéki alkotójának újabb novellái azt az írót mutatják, akit korábban megismerhettek az olvasók: az emberi kapcsolatok, a bensőséges viszonyok hagyományos szerkesztésmódú, realista stílusú ábrázolóját. Egy ember lelki tulajdonságai jelennek meg a Tavasz című novellában is. Zora, a juhpásztor lánya megpillantja az első hóvirágot, és ez emlékek sokaságát idézi föl benne; arra gondol, kislányként mekkora örömet jelentett számára a tavasz beköszönte, a természet föléledésének látványa. Talán ezeknek az emlékeknek is szerepe van abban, hogy osztálytársaitól eltérően érettségi után ő nem akar a városba költözni, nem akar továbbtanulni, szülőfalujában, édesapja mellett marad.