Marosi Károly verselése első ránézésre gondolati líra; közelebbről megtekintve egzisztencialista költészet, kételkedő, az ellentmondásokra ráérző, bizonyosságokat kereső ember megannyi őszinte vallomása. Új kötetének a címe is érzékelteti, hogy szerzője próbál tájékozódni, lehetőségeket fölfedezni, és mindenekelőtt okosan és hatásosan kérdezni. Magát is szeretné pontosan jellemezni, ám ez is nehéz feladat: „Nem vagyok más, nem vagyok több, / nem vagyok senkinél különb, / vagyok a kórusból egy tag, / nem kiugró tehetség, nem is fals hang” (Nem vagyok más…). Maga keresésével, önreflexióival hidat képez az egzisztencialista kétség és az alanyi líra én-központúsága között; átmenetet talál a maga problémáinak előtérbe állítása és a szabadságra ítéltség egyetemes felelőssége között.