Az idős asszony életvallomását, emlékező monológját közreadó kötet üzenete a cím és az alcím együtteséből érthető meg, hiszen végül is arról szól, hogy a családi és a magánélet folyton ütközik a történelemmel. Így ez a memoár nemcsak egy élet dokumentuma, hanem a 20. századi magyar történelem alulnézeti krónikája is. Bánovics Mária 15 évesen ment hozzá Forgách Lajoshoz, aki az esküvő után két évvel, 1915 nyarán elesett a Keleti-Kárpátok frontvonalában; a 17 éves fiatalasszony ott maradt egy pici gyermekkel és a boldog polgári élet reményével. Vallomásának egyik karaktervonása, hogy nehéz sorsa ellenére, nem von maga köré tragikus mítoszt, sőt hangoztatja, az ő élete som volt nehezebb sokakénál.